Bemutatkozó regényem: Elég egy szikra

 

Tavaly leírtam az utolsó betűjét is a hosszú évek óta készülő kéziratomnak, és idén tavasszal végre testet is öltött könyv formájában a történet.  Nem csupán azért fontos ez a regény számomra, mert az első megjelent könyvem, hanem azért is, amit az írása közben nyújtott nekem. Egyszerre volt a  menedékem és a tanárom. 

Sokszor fordultam hozzá, ha a külvilág elviselhetetlenné vált. Ha érezni akartam, hogy valami értelmeset csinálok, és ha ki akartam jönni a gödör mélyéről. Nem egyszer, csak ez a történet tartotta bennem a lelket. 

De a menedék mellett, tanított is. Megmutatta, hogyan kell írni. Ez a könyv tanított meg arra, hogyan épül fel egy történet az elejétől a végéig, és miképp fejezzek be egy kéziratot, amit aztán nyugodt szívvel és a munkámra büszkén adhatok ki a kezeim közül. 

Az Elég egy szikra c. regényem a női sorsokról, újrakezdésről, bátorságról, reményről és generációs örökségekről szól, valamint arról, hogy ha nyomot akarunk hagyni a világban, olykor nekünk magunknak kell kitaposni az ösvényt. 

 

 

A regény elérhető a nagyobb könyvesboltokban! 

 

 

Boston, ​1955 

Giselle Moyes egész életében arra vágyott, hogy férjhez mehessen és a kertvárosi feleségek életét élhesse. Álma megvalósulni látszik, amikor feltűnik a színen Simon, egy sármos férfi, aki a legtökéletesebb választásnak tűnik. Látszólag semmi nem ronthatja el a boldogságot, amire mindig is vágyott, ám egy nem várt fordulat egészen új megvilágításba helyez mindent. Giselle-nek el kell döntenie, mit is akar igazán, ehhez pedig egészen váratlan helyről kap támogatást. Végül egy szempillantás alatt egy történelmet formáló női mozgalom közepén találja magát…

 

London, napjainkban 

Ellie Graham a modern nők életét éli, sportriporterként dolgozik. Elégedettségét csak egy dolog tenné teljesebbé, ha szintet lépne a karrierje és egy országosan elismert csatornához kerülhetne.
Amikor váratlanul kénytelen mindent maga mögött hagyni – és elmenekül az élete elől –, úgy tűnik, a történelem megismétli önmagát. Imádott nagyanyja, Giselle túlságosan ismerősnek érzi a helyzetet, és mindent megtesz, hogy segítse unokáját.

Milyen módon képes egy több mint hatvan évvel ezelőtti életút motiválni a jelenben?
És hogyan ismerik fel ezek a nők a bennük rejlő erőt, illetve küzdenek meg azért, amit igazán akarnak?